Dr Szutrély Péter gondolatai

2021.03.13

A keszthelyi vasút-balatoni partszakasz közötti beépítések terveiről

Érdemi tervek, pontosított elképzelések kézzelfogható irodalma nélkül, a helyi mende-monda, illetve néhány sajtótermék tudósítására építve hangsúlyozom, hogy az alábbi véleményemet mégsem tekintem alaptalannak.

Indokok: az érintett területek közvetlen közelében élek.

A város jelene, jövője évtizedek óta foglalkoztat, hiszen itt éltem életem legfontosabb részét, a fiatalságomat. Ugyancsak itt élem idős koromat, és soha, egyetlen percre sem engedtem el távolabbi éveim során sem ezt a várost.

Ezek alapján biztos vagyok benne, hogy Keszthely életérzését, környezetét, lényegét érzem, ahhoz közöm van, így mindenféle tervekkel kapcsolatban is jogosak észrevételeim.

Két hír riaszt.

1. A város jellegzetességét képező, ikonikus épületek ("Hullám és Balaton") mögé "lakópark" tervei bontakoznak ki. Amikor a "Balaton" mögött felállítása került a "motel", a brüsszeli világkiállításból szerzett, gipszkartonokból képzett "hotel", a megnyitás óráiban a város csodájára járt. Hiszen "Brüsszelből jött!" (Személyes élmény.) Az épület, miután a kornak megfelelően jó minőségű volt, váratlanul hosszú ideig szolgálta a helyi idegenforgalmat. Később "Phönix" néven volt megtalálható nagyjából ugyanaz. A szálló előtti parkolóban "nyugati" rendszámú autókat láttunk, az "élet pezsgett". Ma ez a terület ápolatlan, de legalább használható parkoló.

A "Hullám" és a "Balaton" részleteiről most nem szólok, ám határozottan és ellentmondást nem tűrően ki kell jelentenem, és teszem ezt számtalan keszthelyi nevében is:

ez a két épület a maga jellegzetességeivel, stílusával, történetével, helyzetével városunk lényege, fénypontja!

Ezt a lényeget ugyan nehéz egy mondatba sűríteni, mégis a legfontosabb az az életérzés, mely a korábbi századok nyugalmasabbjait sugározza a római kori "nyugdíjas" legionáriusoktól a K.u.K., a reformkor, netán napjaink nyugalmasabb légköréig.

Amikor ez a partszakasz kiépítésre került, az akkori tervezők, ismert személyek, ismert körülmények között a szigetfürdővel együtt egy olyan harmóniát, épületegyüttesben kifejezhető, a tóval való egységet terveztek meg, amely egyedülálló és megfelel a fentieknek. Ez a hangulat keresett és biztosan a következő évtizedekben fokozottabban válhat keresetté.

A terület "mögé" tehát, (akár kulissza-szerűen) NEM ÉPÍTHETŐ SEMMI!

(Mellékesen: az "Energia tér" ötlettelen -ötletes, kínosan bugyuta vitorla tölcsére sem szolgálja a város szellemét, de energiáját sem.)

A két épület, és a mögöttes tér rehabilitációja tehát szükséges, leghelyesebb csak területrendezéssel, esetleg a két szálloda felújításához és működtetéséhez szükséges ötletes és stílusos, kihasználásával. (Utalok Fekete György írására.)

"Lakópark" létesítése egy ilyen területen azt jelenti, hogy ez az értékegyüttes átkerül a bűnösen rendszerváltás-lovagilag kibelezett "Fröccsutca" szintjére. Ott rozzant bódék nyomdokaiba lépve, ma a korai "lángossütő" mentalitás elégedett utódainak tevékenysége élvezhető. Ma általában a lángos, a pizza jó, a "kikényszerített" teraszkák élete elfogadható, az egész komplexum legalább közepes igényekkel ápolt, bizalmat sugárzó. A helyiek számára immár megszokott, ami azonban nem jelenti azt, hogy igényesebb rekonstrukciókat még csak tervbe sem kell venni.

Tehát a két, városunkat meghatározó szálloda hátterében csak olyan építmények foglalhatnak helyet, melyek a város karakterét semmiképpen sem változtatják meg.

"Lakópark", azaz épületek, melyekben "egyéni", korlátlan magántulajdon van, ahol "az erkélyem a birodalmam", ezen a területen nem létesíthető. Keszthelyért felelős vezető, testület, hatóság ilyet el nem fogadhat! Ez a terület a város közös területe, még akkor is, ha igen furcsa, rossz illatú üzletelésekkel az ingatlanok "magánkézbe" kerültek. (Nem kis részben sok-sok éves városi tehetetlenkedés után.)

Megállapítások:

Egy jól megtervezett "rekonstrukció" az egész területre vonatkozóan szükséges. Ez nem veheti el a városkép "lényegét", nem eshet építészi és nyerészkedési kinövések áldozatául! Csak a város együttes érdekeit szolgálhatja. Ezek: a városkép és kisugárzás óvása, ápolása annak hagyományaival együtt. Ezzel a város vonzóerejének megőrzése, gyarapítása. A lakosság életterének megóvása, illetve az itt élők, vagy ide költözni tervező fiatalok, és idősebbek, de az itt tanuló diákok életminőségének, munkalehetőségeinek folyamatos javítása.

(A "lakóparkok"-ról általában ld. még alább.)

2. A volt "Zalatour" camping, vagyis a Helikon strand utáni területen ugyancsak "lakóparkot" terveznek a jelen tulajdonosai, miután egy keresett, működő és közkedvelt "campinget" elsajátítottak, majd egy kétes nyári buli kétségbeejtő kimenetele után (B.my.Lake 2018) bezártak.

Több, mint két év telt el azóta. Még ma is megszólítanak, hogy hol az a szép camping, a jutányos szálláshelyekkel, néhány tucat egyszerű faházzal, vízparttal, fürdési lehetőséggel. (Közkedvelt kutyás camping volt, sok látogatóval.) Gyönyörű terület, igaz. Nagyon hívogat a korlátlan nyerészkedésre!

A hírek szerint tehát ezen a területen, mely időközben nyaranta méteres parlagfűvel, gazzal borított, szándékosan lerobbantott állapotba került, több száz lakásos "lakópark" tervei bontakoznak ki. Ugyancsak ellentmondást nem tűrően ki kell jelentenem: ilyen tervek ellen a lehető leghangosabban tiltakozom!

Indokaim:

A város kifejezetten "szűkében" van az idegenforgalmat szolgáló, a közepes- kisebb anyagi lehetőségekkel rendelkező közönség fogadására. Sem szállodák ebben a kategóriában (pl. Hotel Via) nincsenek, sem ápolt, igényes campinghelyek. (Kivétel talán a "Castrum".)

Márpedig a közeljövő vírust átélt közönsége számára elsősorban nem az uszodás, jakuzzis "rekreativ", netán "spa" létesítmények lesznek keresettek, hanem azok a közepes, megengedhető-megfizethető desztinációk, ahol mindenféle varázsok és "beauty"-k nélkül egyszerűen kikapcsolódhatnak. A járvány arra tanít, hogy ezek között különösen fontos a "camping", hiszen itt a megfelelő távolságtartás, elkülönülés, stb. is megtartható. (A nemzetközi megfigyelések alapján állítható: a lakóautók egyre szebbek-jobbak-olcsóbbak lesznek...) Ehhez párosul a kerékpározás meredek emelkedése. A kerékpáron lihegő polgár azonban békés, kényelmes, de nem méregdrága luxussal bíró szállásokat keres. A bicikliút közelében ebből biztosan nincs túlkínálat. A jelzett terület, vagy legalább annak döntő része ezekre a feladatokra messzemenően alkalmas!

Fontos: mint minden ilyen üzemnél elengedhetetlen arra utalni, hogy ez munkahelyeket teremt!! Márpedig a város munkahelyek területén egyetlen kifejezéssel "csehül", és egyre "csehebbül" áll!

Jelenleg - immár jó két éve - alakulgat a Helikon Stranddal szemben, a vasútvonalon túl egy "lakásház". Meglehetősen bugyuta elképzelés, mely ránézvést is több sebből vérzik. Így közvetlenül a vasútra néz, egy (néha-néha nem) zajos strand fekszik alatta, a földszinti lakásoknak semmiféle "kilátása" nincs, hiszen elé garázsok kerültek. Ez az objektum lassan két éve készülget, a használatba vételtől nagyon messzinek tűnik. Felvetődik a kérdés, hogy ki s mikor vesz ilyesmit? A tervezett "2. épület" egyelőre nem épül, viszont a környezeti rombolás már komplett.

Intsen mindenkit a spanyol, vagy török tengerpart gondja!

Rettenetes haszonlesés következtében kilátástalanul meredező beton-csontvázak, lakóparkoknak induló gazzal benőtt borzalmak mindenütt.

Keszthely nem engedheti meg magának mindezt, éppen a fenti okok miatt!

Egyértelműbben kifejezve: Keszthely sohasem lehet a nyerészkedés együgyű terepe! (Kiegészítve: a magyarság közkincse, az egész Balaton sem!)

---

A "lakópark" fogalma.

Kétségbeejtően marketing szagú képződményről van szó, melynek pozitív példáit általában a mediterrán, illetve az amerikai "lágy" zónákban találjuk meg. Elrettentőbb kivitelezésben például Fokváros betonfalak, kamerák és felfegyverzett őrség közé szorított "parkjai", netán a Közel-Kelet "fehérek" (európaiak) számára kiképzett ghettoi.

Vagyis tökéletesen lezárt közösségek, melyeken kívül semmi nem létezik, és melyeken belül csak az a közös, hogy a költségeket "közös költség" címszó alatt legalább félig-meddig szabályozottan fizetik. Szomszédjaikról nincs fogalmuk. A "lakópark" nem közösség, nem társasház. A 200 - 400 lakással működő lakásgyárak általában sem "társas" házak, inkább valamiféle kommuna, ahol legalább töredékeiben hasonló érdekeltségű egyedek kisebb-hosszabb időre tömörülnek. A tömörülés fizikailag, sűrűségi egységben értendő.

Az ilyen "park" a maga sivár, teljes mértékben deszocializálódott, individuális érdekeltségbe borult dudvaságával képtelen és érzéketlen bármiféle közösségi, városi, kulturális vetületeket érzékelni. Képtelen egy vidéki város légkörét, életét felfogni, képtelen mindenre.

Itt néhány hétig időznek "vendégek", kiknek a városhoz semmi közük, jelenlétükkel semmiféle hozamot sem jelentenek. (Nincs idegenforgalmi adó, nem jelentenek munkahelyet, stb.)

A nyaralós, vízparti "lakópark" tehát egyetlen város érdekét nem szolgálja, még akkor sem, ha többen állítják, hogy az "ott lakó" fogyaszt, stb.

Más kategória a nagyvárosok övezeteiben alvókörzetekké váló negyedek léte, lehet, ahol az ott lakó egyén nem tudja eldönteni, hogy számára a város, a vonzáskörzet vagy az "áhított" vidék a fontosabb.

A vizek környékén felhúzott betonokra ez nem igaz, mert az ilyen építményekben általában senki sem lakik.

(Megfigyelés a keszthelyi "VIA melletti" négy "hajóház"-ról: az első házban néhány év után mutatkozik némi élet! Személyesen kívánom azoknak - a többnyire nyugati háttérrel rendelkező nyugdíjasoknak! - hogy szeressék, mert szeretni való. Ámde e házak közül a második már nem él! A harmadik még csontváz, a negyedik még annyi sem. Netán majd egy ötödikkel együtt? Az "eltervezés" egyetemen tanítható csúcspéldája, mely esetleg úgy 15 év alatt majd "bejön". De már ma szürkül a fal az első épületen, már most meglátszik a silány minőség, mely ott beépítésre került.) A "haszon mindenek felett", vagyis a nyerészkedés klasszikus értelmében.

Minden városáért aggódó, azt szerető polgár egyetérthet velem abban, hogy ezt a "lakópark" folyamatot ne kövessük!

Egyetérthet abban, hogy egy sebezhető, azaz vízparti, vízre néző, a vizet, mint vonzalmat kihasználó helyen, éppen Kesztelyen ne!

Képezzünk tereket, melyek a közt szolgálják! Azaz nyári forgalmat indukálnak, netán egyéb módon vonzzák a város iránt érdeklődőket.

Megjegyzendő, hogy a városban számos jó példa is van a lakáskínálat-kereslet élénkítésére, valódi társasházak létesítésére, építészetileg is élvezhető kialakítására. A két "szellemiség" még csak nem is határos egymással.

Ez egy vetület. 12 hónapon át biztosítani kell egy ilyen kisváros életét. A turisztika erre sem ma, sem a jövőben nem lesz képes. A "rekreáció" (kikapcsolódás) végtelenül törékeny, gazdasági léggömb.

Az ipar a közeljövőben szűk területen fog pályát biztosítani, hiszen az aránylag "könnyű" iparágak (számítástechnika, stb.) lassan kifutnak.

Nehézipar kialakítása nem valószínű, ugyancsak nem volna a helyet tekintve szerencsés. Azok a szánalmas kísérletek, melyek, hatástanulmányok és közelebbi tervek közismertsége nélkül a Zala-torkolatot tönkretevő "fejlesztések" pontosabban meghatározható hasznot valószínűleg nem fognak nyújtani. (Tesztpálya, etc. mindezekről analízisek bizonyára nem készültek. Ha mégis, ideje volna ismernünk azokat.)

Például megtudható az, hogy a tervezett "76"-os pálya hány keszthelyi lakás megvásárlására ösztönzött? Hány olyan polgártársunk költözött, vagy tervez költözni erre a vidékre éppen amiatt, mert itt van, vagy lesz ezáltal tartós munkahelye? Tudható, hogy ez az "elképzelés" (project...) mit nyújt a helyieknek, és mit tervezünk a jövőben? Van kihatása bármire? Minderről nincs információ. (Amennyiben mégis lenne, tisztelettel kérem azok gondozóit a hozzáférhetőség biztosítására.)

Korunk nézetei,erkölcsei szerint elfogadható, hogy minden nyerészkedés létjogosultságot nyerhet mindaddig, amíg szolgál egy magasabb célt is, amíg nem sérti egy közösség érdekeit, amíg mindenki számára, aki érintett, elviselhető.

---

A klasszikus tamáskodás helyett azonban inkább javaslattal élek! (Hosszú évek óta teszem ezt, eredménytelenül.)

Keszthely a lehető legjobb feltételeket nyújtja az ú.n. "facilitált életforma" kínálathoz. Mint ahogy környező településeink lakóinak nagy százaléka külföldi, idős ember, akik legalább némileg könnyített életformát találtak itt. Lényegesen jutányosabb tulajdon élvezhető és kihasználható formában, általában takarító személyzet, egyéb szolgáltatások igénybevételével. (Covid időket nem számítva.)

A "facilitált életforma" az európai elöregedés folyamata miatt mindenütt egyre keresettebb lesz, magyar és külföldi polgárok egyaránt állnak sorba ilyen lehetőségekért. A kreativitásnak itt nincs határa, természetesen a terület szakismereteit figyelembe véve.

Ez lehet üzleti jellegű, és járhat haszonnal is. Igaz, munkával is! Akárcsak a hotelek működtetése!

Sem ez, sem a szállodaipar nem tartozik a "könnyű, tétlenség mellett szerzett, mesés vagyonok" esztelen forrásai ("lakóparkok") közé!

A "facilitált életforma" lényege az, hogy az illető idős ember olyan lakhatást vesz igénybe, ahol állandó szolgáltatás-rendszer könnyíti meg a mindennapjait. (Mosás, főzés, takarítás, stb. - egy egész sor.)

A lakás lehet bármilyen kisebb-nagyobb ingatlan, lehet társasház, bungalow-telep, lehet tulajdon, bérlemény, keveréke a szálloda-lakás-otthon-kórház stb.-nek. Amennyiben adott városban például egyetem működik, fiatalok szállás-, vagy mellékfoglalkoztatási igényt képeznek, a megfelelő junior-senior keverékek is nagyon érdekesek lehetnek.

A nemzetközi irodalom szerint egy ilyen lakóra jó szervezettség mellett átlag HÁROM munkaerő folyamatos foglalkoztatását kell biztosítani! Nem célom most ennek részletesebb kifejtése, melyre egyebekben szívesen vállalkozom.

Városunk számára tehát ennek az üzletágnak a fejlesztése nagyon fontos lenne! Ilyen típusú előre lépesek ellen semmiféle kifogás nem hozható fel, építkezések beruházások formájában is, ám nem olyan köztereken, mint az említett ikonikus "Hullám-Balaton" környéke.


Kelt: Keszthelyen 2021. januárjában

Dr. Szutrély Péter

Keszthely Város Tiszteletbeli Magisztere


A szerzőről:

1954 óta tartom magam keszthelyinek, 4 évesen kerültem ide szüleimmel. Csányi, majd "Vajda Művek", Semmelweis Egyetem Budapesten, aztán 30 éven át szakorvosi lét rengeteg magyar munkával, amolyan emigrációs életérzéssel Németországban. Családi kötődés miatt szívem csücske volt a Keszthelyi Kórház, holott ott csak egy évet dolgoztam. "Csak" 10 éven át nem járhattam a keszthelyi utcákat, de a kötődés megmaradt. Amikor pedig újra megbotlottam a Simon bolt előtti járdakőben, folytatódott minden, mintha mi sem történt volna.

Több, mint tíz éve nyugdíjasan, eleinte nyugodtan, mostanában nyugtalanul szemlélem városunk életét. Nem titok, ha azt mondom, aggódom azért az egyediségért, mely sajátja. Az ilyesmi hamar eshet áldozatául mindenféle fantáziálásnak, modernkedésnek, ami visszatekintve számtalanszor szánalmas ötletelés volt csupán. Sok rossz és kevés jó példa van erre a világban.