Gondolatok Keszthely Balaton-part kapcsán - Ráczné Páldy Eszter

2021.03.27

"Ennek a "jó itt" élménynek az alapjait nem mi teremtettük meg, ez az örökségünk."

Tájépítész vagyok. Talán nem mindenki tudja, mit is jelent a táj-és kertépítész szakma.

Mindazzal foglalkozik, amit ma úgy hívunk, hogy "zöld". Parkokkal, fasorokkal, közterekkel, kiskertekkel, játszóterekkel, sportkertekkel, tanösvényekkel, intézmények környezetével... szóval minden olyasmivel, ami már nem építészet, de még nem szigorúan vett érintetlen természet.

Az a terület, ami a házon kívül van, de még az erdőn, mezőn innen. Az a terület, amin a városi, kisvárosi ember nap mint nap átsétál, ahol találkozik, ünnepel, kikapcsolódik, kutyát sétáltat, fut, biciklizik, babakocsit tologat, és ahová kiviszi a gyermekét levegőzni.

A tájépítészetnek Keszthelyen régi, nagy hagyománya van, gondoljunk csak a kastélyparkra, egész városunkat áthálózó fasorokra, vagy a Helikon parkra, Erzsébet ligetre, vagy a Fenyves alléra, a Balaton part meghatározó fenyőire, tértengelyeire....

Ez a munka látható eredményét lassan fejti ki, ami ma megszületik, 20-50 év múlva mutatja meg igazi arcát,

miután a növények szépségüket évtizedek alatt bontják csak ki. A tájépítésznek az idővel is kalkulálnia kell: amit ma teszünk városunkkal, évtizedek múlva látszik.

Szeretjük a mai Keszthelyt, épületeivel, fáival, parkjaival. "Jó itt" - minden idelátogató azt mondja "ilyen helyen szeretnék élni". Látjuk, hogy felújításra szorul mindenhol, de "jó itt".

Ennek a "jó itt" élménynek az alapjait nem mi teremtettük meg, ez az örökségünk.

Vajon mi tudunk-e olyan jövőt elindítani, mely 50 -100 év múlva is a "jó itt" érzését adja Keszthelynek. Miben áll ez a "jó itt"? Megőrizzük-e a "jó" és az "itt" élményét? Ami csak itt van, sehol másutt.

Építészek, táj- és kertépítészek, várostervezők, közlekedéstervezők, döntéshozók stb. rég nem leszünk már itt, mikor a ma elindított városfejlesztési eredményeket minősíteni fogják az itt lakók. Milyen jövőt szánunk nekik? Milyen örökséget hagyunk hátra?

Lehetne-e Keszthely az adottságaihoz, örökségéhez illő parkok, ligetek és kertek városa, mintaváros, ahol 80 év múlva is kertek, ligetek és parkok sorát látjuk?

Ami nem akar más Balaton-parti sűrűn beépített településhez hasonlítani, hanem egészen más: Keszthely! Lehetne-e Keszthely ökológiai balatoni minta-főváros?

Tudunk-e ma a "jövő" fejével gondolkodni? Felismerjük-e, hogy a mai "mindent beépítünk" fejlesztési trendek és receptek csak a mára vonatkoznak? Valóban fejlődés-e ez? Hol vannak az építés-nem építés határai? Felvállaljuk-e a nem építés felelősségét?

Képesek vagyunk-e modern jövőt alkotni, és ennek érdekében teljesen más fejlesztési irányokat kialakítani? Másféle utakra is van példa, melyben nem a zöldterületek beépítése az elsődleges. Nem kell a megszokott sémákat követni.

A tájépítészi szemlélet szerint a jólét alapja nem csak az épített környezetben van, hanem zöldterületek aktív használhatóságában, elérhetőségében, azok minőségében, összefüggő rendszerében, és az épített- zöld területek harmonikus arányában. A közterületek, parkok, fasorok megújulása indukálja az ingatlanok megújulását, és értékének növekedését.

A "jól érzem magam a környezetemben" hosszútávú egészséget, életörömet, munkakedvet inspirál, aminek eredménye a jólét, a "gyereidelakni", "gyereketnevelnikeszthelyenjó", "időseknekittalegjobb" élményt. Turizmus helyett "élj itt".

Biztos, hogy Keszthelynek meg kell újulnia, ez a megújulás gondolati-, érték-fontossági sorrend-, közösségalkotási-, és kommunikációs megújulást is jelent. Ez egy nagyon komoly és nehéz, alapozó munka, mely sok közös gondolkodást, beszélgetést, cselekvést kíván.

Keszthely egy arc. Ma a 80-100-150 évvel ezelőtt megalkotott arc utolsó ráncait látjuk.

Mi milyen arc megformálásában szeretnénk rész venni?

Tájépítészként olyan jövőkép alkotásában tudok segíteni és részt vállalni, mely a város zöld-épített területarányát, harmóniáját megőrzi. Mely megújítja, modernizálja és megerősíti Keszthely ékszerdoboz hangulatát, parkokkal, fasorokkal tarkított egyedi arcát, melynek egyik legfontosabb alappillére a Balaton-part összefüggő közösségi zöldterületeinek megmaradása.

Tisztelettel

Ráczné Páldy Eszter

táj- és kertépítész